"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2017. június 1., csütörtök

Tavasz Bolognában

Nemrég a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyvvásáron jártam, ami hihetetlen élmény volt.

Ha már jártatok hasonló nemzetközi vásáron, akkor tudjátok, hogy hatalmas és több napra is szükség van, hogy akár egy-két pavilont be lehessen járni.

A szervezés nekem nagyon tetszett, előre megkaptuk a belépőket, így nem kellett sorban állni. Sőt a belvárosból ingyenes buszjárat közlekedett a vásár területéig és vissza, így kényelmesen lehetett utazni reggel és este is. Így néz ki a vásár bejárata:





Az előcsarnokban szinte minden falat beborítanak az illusztrátorok hirdetései, munkái és névjegyei...





Idén a katalánok voltak a díszvendégek. Már a bejáratnál levő csarnokban a katalán illusztrátorok műveivel díszített függőágy-soron lehetett pihenni, heverészni, ezek a helyek nagyon népszerűek is voltak. 


Elsősorban az illusztrációikon keresztül mutatták be a kultúrájukat, de készítettek olyan képeslapokat is, amiken angolul és katalánul szerepeltek idézetek a kiállított művekből. Sőt, a belvárosban is találkoztam  a régi orvosi egyetem épületében a katalánok molinóival és gyerekkönyves illusztrációival, ami üdítő kontrasztot alkot a falfestményekkel és a díszes címerekkel. Egyszerűen fantasztikus, hogy a gyerekkönyvvásár nem valami elszigetelt dolog, ami csak a vásár területén él és létezik, hanem beszivárog a városba, a könyvesboltokba és a legfrekventáltabb múzeumba is, mint amilyen a Teatro Anatomico...



Máray Mariann a kiemelt illusztrátorok között szerepelt az idén, az ő illusztrációi (Utazz Bálnabusszal, 2017, Két Egér Könyvek) meg is jelentek az előcsarnokban levő kiállításon.



Az egyik pavilonban az újra reneszánszukat élő pop-up (kinyitva háromdimenzióssá váló) könyvek történetét bemutató kiállítást lehetett megnézni, ami nagyon izgalmas volt.







Imádtam a svédek Astrid Lindgren szobáját megidéző standját is.



Nagyon sok izgalmas Papírszínház-megoldással találkoztam a világ különböző tájairól.



A magyar stand eléggé messze volt a bejárattól, de azért megtaláltam. Óriási volt, és szerintem nagyon szép is.



Külön felületet kaptak a magyar illusztrátorok - Hanga Réka, Herbszt László, Nagy Norbert, Takács Mari, Horváth Ildikó és Kőszeghy Csilla -, akik ott helyben egy-egy saját falat is telerajzolhattak a műveikkel.





Különösen imádtam Takács Mari Piroskájának Bologna-specifikus változatát :) Még a táskáján is Bologna-térkép volt! 






Nagyon izgalmas volt, hogy az idén a szöveg nélküli könyvek (Silent Books) döntőjébe is bekerült egy magyar illusztrátor, méghozzá Maros Krisztina egy olyan könyvtervvel, amelyben arra keresi a választ, milyen színű a boldogság?

Bologna tavasszal különösen gyönyörű. Ilyenkor virágba borul az egész város, a házak falát befutja a lila akác... és mindenhol érezni az édes illatát. Ráadásul a belvárosban éppen virágvásárt tartottak.








Lenyűgöző, hogy milyen gyönyörű környezetben élhetnek és tanulhatnak itt a diákok. Ez például egy előadóterem a bolognai egyetemen:


Ez pedig egy egyetemi klub...









Imádom, hogy délután és este megtelnek a kis utcák és piazzák, az emberek találkoznak a barátaikkal és jól érzik magukat. 












Természetesen megmásztam a világ leghosszabb fedett árkádsorát, amely felvezet a Bologna melletti dombon álló San Luca Bazilikához.





 Egészen véletlenül is belebotlottam a város különböző pontjain rendezett izgalmas gyerekkönyves kiállításokba...











Viszlát, Bologna! Remélem, hamarosan visszatérek.