Kauker Szilvia, MOZA Cementlap Manufaktúra

Nemrég Kauker Szilvivel, a MOZA Cementlap Manufaktúra alapítójával beszélgettem a Gutenberg téri bemutatótermében. Szilvi egy rendkívül szép, kreatív és extravagáns stílusú nő, aki a vállalkozásában több női munkaerőt is alkalmaz, nemcsak a bemutatótermében, hanem a cementlapokat előállító műhelyében is.

Szilvi a Bakony lábánál született és rajztehetsége, kerámia iránti vonzalma már egészen kis korában megmutatkozott. Nagy hatással volt rá az általános iskolai rajztanárja, akihez rajzszakkörre is járt. Később Budapesten, a Kaffka Margit Gimnázium rajz tagozatára járt, majd a Kertészeti Egyetem tájépítész szakát végezte el. Rövid ideig dolgozott tájépítészként egy jól menő budapesti irodánál, azonban régi álma nem hagyta nyugodni és keramikus-formatervező diplomájával a zsebében 2010-ben megalapította saját cementlap-manufaktúráját. Szilvi ugyanis a Kertészeti Egyetem mellett az Iparművészeti Egyetemre is járt, végül a Soproni Alkalmazott Művészeti Intézetben fejezte be tanulmányait, gyakorlatát pedig a Kecskeméti Kerámiastúdióban töltötte, ahol több külföldi művész is megfordult. Szilvire nagy hatással voltak a budapesti bérházak folyosóin látott cementlapok, így diplomamunkája témájául is ezeket választotta. Felkutatta a történetüket, készítésüket, és elkezdett foglalkozni az egyedi cementlapok előállításának gondolatával. A gyakorlati megvalósítást egy hároméves Kozma-ösztöndíj elnyerése tette lehetővé, így Szilvi belevágott a cementlapok készítésébe.

A cementlap európai története egészen az 1800-as évek közepére nyúlik vissza, tartósságukra pedig bizonyíték, hogy több háborút túléltek, a mai napig népszerűek az újrahasznosított, tisztított cementlapok is. Az 1990-es években a külföldről beszivárgó hidegburkolatok (greslap, terrakotta) némileg háttérbe szorították a cementlapokat, viszont ma egyre többen csodálkoznak rá a szépségére és variálhatóságára.

Szilvi a kis hazai gyártók után a cementlapok készítését külföldön is tanulmányozta: Marokkóban, Spanyolországban és Portugáliában, ahol helyi mesterektől, kis műhelyekben tanulta meg, hogyan készülnek a lapok. A gyakorlatban hosszú út vezetett  ahhoz, hogy itthon is kialakítsa a gyártás legoptimálisabb technológiáját, kikísérletezze a cement, a víz felhasználásának ideális módját. Az Ajka mellett található műhelyben 8 ember gyártja a kézműves technikával készülő cementlapokat.

A mintákban inkább a magyar tradíciókat próbálják megőrizni, organikus, népművészeti vagy éppen szecessziós formákat, geometrikus mintákat beépíteni a hagyományos, egyszínű lapok közé. Az évtizedekkel ezelőtt használt folyosói cementlapok színeihez, mintáihoz igyekeznek új színeket és szemléletet is hozzáadni.

 A terveik szerint külföldön is szeretnének terjeszkedni, illetve egyre inkább bútorok (pad, asztal) burkolásához is használnak cementlapot. Szilviék rendkívül fontosnak érzik a minőség és a precizitás megtartását, és azt is, hogy kizárólag itthon, hazai alapanyagok és munkaerő bevonásával készüljenek a cementlapok. A hagyományok továbbörökítése mellett keresik a cementlapban rejlő újabb lehetőségeket, így a modernebb motívumok és színkombinációk készítésétől sem riadnak vissza. Céljuk, hogy a cementlap ismét népszerű, elérhető burkolat legyen hazánkban.

A kínálatban megtalálható minták közül a legnépszerűbbek a klasszikus vonalak, de az újabb mintákat, a pöttyös, nyilacskás, hatszöges formákat is keresik a vevők. A színek közül a fekete-fehér mellett a türkiz-szürke és a pasztell árnyalatok a legkedveltebbek. Szilvi kedvencei a szecessziós-szürke mellett a fekete-fehér tulipános minták.

A munka mellett Szilvinek kevés ideje marad magára, a családjára, két tündéri kislányára, akik közül Borka 4, Ilonka pedig 2 éves. Nemrég még egy szülinapi zsúrt is tartottak a MOZA-bemutatóteremben, ahol csupa kis hercegnő szaladgált, egy ponton a kirakatban ugráltak legalább tízen, és a cementlapoknak semmi baja nem lett! Azóta vannak fent a kék zászlófüzérek a showroomban, ami szerintem még hangulatosabb és játékosabb lett tőlük.

Szilvi férje, Aklan András borászattal foglalkozik a Balaton-felvidéken található családi pincészetben. Nemsokára pedig az egész család leköltözik a Balatonhoz, ahol egy régi kúria felújításával telnek majd a következő hónapok.Természetesen ott is lesznek majd gyönyörű cementlapok a tornácon...

Elérhetőség:
MOZA Cementlap Manufaktúra
1085 Gutenberg tér 2.
www.moza.hu

Képek forrása: MOZA Cementlap Manufaktúra/Kauker Szilvia, Molnár Kata

Nyerd meg az Álomcirkuszt!

JÁTÉK! Nemsokára itt a húsvét, ebből az alkalomból pedig egy csodálatos nyulas mesét nyerhettek meg, Szegedi Katalin Álomcirkusz című könyvét, amelyet a Csimota Könyvkiadó adott ki. 

A játékon való részvételhez kedveljétek a Csimota Könyvkiadó, a Katalin Szegedi Club és az Aranynapok oldalakat, valamint írjátok meg az Álomcirkuszos kép alá a blog Facebook-oldalán Szegedi Katalin három könyvének címét! A sorsolás április 5-én lesz!

Gáncs Kristóf, kommunikációs igazgató, Ökumenikus Segélyszervezet

Gáncs Kristóf családjával, feleségével és nyolc hónapos kislányával Újbudán él, nem messze a játszótértől, ahol ez a blog is elindult, és ahol többek között megismertem Kristóf bátyját, Gáncs Tamás evangélikus lelkészt. A 35 éves kommunikációs szakember Magyarország egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert karitatív szervezetének, az Ökumenikus Segélyszervezetnek a kommunikációs igazgatója. Nemrég a Tranzit Kávézóban ültünk le beszélgetni családról, munkáról és Norvégiáról...




Kristóf középső gyerekként született egy lelkészcsaládban. Meseszerű, falusi környezetben nőtt fel a nyolcvanas években a Budapesttől mindössze 5 kilométerre fekvő Nagytarcsán, ahol rengeteg időt töltött a testvérei és barátaik körében. A többségében evangélikus vallású faluban a lelkész kiemelt szerepet töltött be, így az egész család reflektorfényben volt. A parókia ráadásul nemcsak az igen aktív egyházi, hanem a kulturális élet központjának számított, mivel művészeti táborokat és külföldi utazásokat szerveztek. Kristóf egy nagyon erős személyes mintát kapott az édesapjától, Gáncs Pétertől, akinek retorikai tehetségét mindkét fia örökölte.

Eleinte Kristóf kutyakiképzőnek vagy kutyás rendőrnek készült, kutyák iránti szeretete s persze a tévében látott sorozatok hatására. Zsebpénzéből még a a Kutyám, a jól nevelt című VHS-kazettát is megrendelte... A családnak volt egy legendás tacskó szerű keverék kutyája is, akit Lajosnak hívtak. Lajost többször is elütötték, de túlélte, sőt egyszer állítólag felszállt egy buszra és elment Cinkotára is... Lelkész gazdáját egyébként mindenhová követte, még a templomban is ment utána a padsorok között, amikor bevonult az istentiszteletre. Lajos vesztét végül egy megevett sün okozta...

Kristóf később inkább ügyvédnek, illetve egy rövid ideig focistának készült, mivel a parókia kertjében sokat fociztak a srácokkal, ráadásul a nagymamától is gyakran kaptak fradi mezeket ajándékba. A foci és a kerti bunkerépítés mellett még a nyúltenyésztésbe is belevágott a gyors meggazdagodás reményében, ez azonban csak egy rövid kaland volt, mivel felvették a nagy múltú Szerb Antal Gimnáziumba, és a család hamarosan beköltözött Cinkotára, a gimnázium közelébe. Ekkor az édesapja Országos Rádiómissziós Központot működtetett, és ennek kapcsán jutottak el többször Észak-Európába, többek között Norvégiába is. Az utazások életre szóló élményt jelentett Kristófnak, amellett, hogy a 90-es évek eleje egybeesett a legkritikátlanabb fogyasztói társadalomra való rácsodálkozással.

Mivel Kristóf lelkészgyerekként egy óriási közösségben nőtt fel, egész kicsi korától gyakran volt résztvevője a nagyobbak beszélgetéseinek is, korán szembesült az élet olyan nagy kérdéseivel, mint a betegség, a szegénység vagy a halál. Gimnazistaként meghatározó élménye volt az irodalom, rajongott a Nyugat költőiért, Piliszkyért... Saját versei számos antológiában megjelentek, testvérével, Tamással közös verseskötetük is megjelent, Ketten száz fele címmel.



Érettségi után Kristóf a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar és kommunikáció szakára jelentkezett, és előtte egy évet egy norvég népfőiskolán töltött el, Birkelandban, ahol többek között norvégul is megtanult huszonöt különböző országból érkező fiatallal együtt. Szobatársai egy Sri Lanka-i buddhista fiú és egy litván politikus fia voltak. A nyelvi és kulturális képzés mellett indiai származású norvég társával együtt zenekart is alapított Kugalskap (Kergemarhakór) néven, amelyben Tankcsapda-számok dallamára írt norvég számokat játszottak... Itthon az egyetem alatt is folytatta a zenélést a bátyjával, Tammal együtt alapított Megacsend zenekarban. Ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével, Szilvivel is, aki csoporttársa volt az egyetemen.


Egyetem után egy norvég médiafőiskolán, Kristiansandban kultúraközi kommunikációt hallgatott újabb egy évig, ahonnan Dél-Amerikába ment, ahol a bolíviai és perui nyomornegyedek világába is bepillanthatott. Meghatározó volt számára, az is, norvégiai tanulmányai alatt egy mozgássérült politikus asszisztenseként dolgozhatott, akiben egy rendkívül pozitív életszemléletű embert ismert meg.

Kristóf sokoldalúságát és kíváncsi természetét az is mutatja, hogy a norvég népfőiskola budapesti idegenvezetője lett (hivatalos végzettséget is szerzett Magyarországon idegenvezetőként). Szakdolgozata kapcsán, melyben a civil és a vállalati szféra kapcsolatának kihívásait dolgozta fel, a nagyobb magyarországi segélyszervezetekkel készített interjúkat, majd 2007-ben az Ökumenikus Segélyszervezet hívására egy olyan EU-s s projekt vezetője lett, ahol addigi tanulmányait egyedülállóan kamatoztathatta.

Kristóf karrierjét az Ökumenikus Segélyszervezetnél szemléletformáló programok koordinálásával kezdte, amelyekben középiskolások számára fejlesztett tananyagot és szervezett rendezvényeket és országos roadshowt. Később a vállalati kapcsolatokért felelt, 2011-től kommunikációs vezető lett, jelenleg egy hétfős csapatot vezet. A segélyszervezeti munkához kapcsolódóan az irodák és a tv stúdiók világa mellett olykor a "terepmunkába" is van alkalma bekapcsolódni. Így járt árvíz sújtotta területeken itthon és a Balkánon, Kelet-Ukrajnában a háborús övezetnél, két évvel ezelőtti születésnapját pedig például éppen Röszkén, a menekültek gyűjtőpontján töltötte. Büszke arra, hogy egy teljesen átlátható szervezetben dolgozik, amely krízishelyzetekben levő embereken tud segíteni. Hatalmas erőt képvisel, hogy sok embert meg tudnak szólítani, egy-egy kampányban akár egymillió emberhez is eljutnak, és hogy fantasztikus önkénteseik és támogatóik vannak.





A segélyszervezet segítségével az alapító egyházak mellett szakemberek, önkéntesek, adományozók és vállalatok egyre bővülő közösségként segítik a bajbajutottakat, nemzetiségi, vallási és világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Legutóbb a tragikus veronai buszbaleset kapcsán siettek az áldozatok és családtagjaik segítségére és gyűjtöttek össze alig két hét alatt több mint 100 millió forintot, amit közvetlenül az áldozatok családjai között osztanak szét. Céljuk a krízisbe került emberek számára biztosított gyors, szakszerű és hatékony segítségnyújtás, a kitörési pontok biztosítása a szegénységből azok számára, akik készek tenni a felzárkózásért, valamint a társadalmi szolidaritás erősítése az önkéntesség és az adományozás kultúrájának építésével.

A háromfős segélyszervezet 25 év alatt egy 300 munkatársat és számtalan önkéntest foglalkoztató szervezetté vált, amely eddig 40 országban hajtott végre segélyprogramokat. Kristóf különösen nagy eredménynek tartja, amikor az élet más területén egymással versenyben vagy akár harcban álló vetélytársak állnak egy-egy általuk képviselt ügy mellé, félretéve az ellentéteket. Fontosnak tartja a megosztottságot legyőzni, valamint a közösség energiáját úgy csatornázni, hogy azáltal pozitív változások következzenek be a környezetünkben.

Kristóf a mai napig rajong Norvégiáért és a norvég irodalomért, kedvencei Erlend Loe, és kedveli Jostein Gaardert és Jo Nesbø-t is. Nemrég személyesen is találkozott utóbbi híres krimiíróval, és ehhez nem is kellett messzire mennie, csak ide az Allee-ba...




Kevés szabadidejében olvas és fut, jelenleg a félmaratonra készül, amit tavaly egy sérülés miatt nem tudott teljesíteni. Nagyon szurkolok, hogy idén sikerüljön. Hajrá, Kris!

További információk az Ökumenikus Segélyszervezet munkájáról: www.segelyszervezet.hu

Kreatív Alkotó Csoport - KACS Műhely

A KACS Műhelyt két kíváncsi és kreatív múzeumpedagógus lány, Elek Ágnes és Nagy Anikó hozta létre. Nemrég Ági volt a nyertese a blog egyik játékának, így kezdtünk el beszélgetni az alkotócsoportról is. Egészen lenyűgözött az a komplexitás, amellyel a lányok egy-egy alkotó foglakozást megterveznek és megvalósítanak. Ebben a posztban az ő történetüket olvashatjátok.


Ági Nyíregyházán végzett rajz és vizuális kommunikáció szakos pedagógusként, majd textiltervező művészként a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetemen. Ezt követően a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban helyezkedett el múzeumpedagógusként. Itt találkozott Anikóval, akivel nagyon jó barátnők lettek, munkaidő után kiállításokra jártak, foglalkozásterveken gondolkoztak és módszertant fejlesztettek ki.

A sorozatos pozitív visszajelzések hatására hozták létre a kettejük alkotói csoportját, a KACS Műhelyt, amellyel alapvető emberi értékek és egy újfajta látásmód közvetítésére törekszenek. Foglalkozásaik azért is zseniálisak, mert gondolkodásra sarkallnak, megismerésre és felfedezésre buzdítanak, miközben aktuális témákat, ünnepeket dolgoznak fel.

A lányok vidéken élnek (Ráckevén illetve a Zsámbék melletti Csabdin), és gyakori vendégek az ország különböző pontjain rendezett kulturális fesztiválokon, ahol a programhoz, vagy egy adott ünnephez kapcsolódva tartanak performansznak is beillő, komplex alkotó foglalkozásokat.

Augusztus 20-án például egy "Zsíros deszka" nevű projektet valósítottak meg, ahol egy méternyi fából készült kenyeret vágtak fel szeletekre, amelyekre családok írták fel, mit jelent számukra egy szelet kenyér. A deszkák a csabdi könyvtárban lesznek kiállítva.
Zsámbékon hangszereket készítettek, Ráckevén könyvtári bújócskát rendeztek, ahol a gyerekek a kedvenc mesehőseik vagy történeteik alapján rendezték át a könyveket.

Nemrég például a biatorbágyi Kisgombos Könyvesboltban tartottak farsangi maszkkészítő műhelyt, amelynek során nagyon nagy szerephez jutott a gyerekek személyisége és kreativitása is, valamint a másikra való figyelés is. Olyan feladatokat kaptak például, hogy tapintás alapján vagy csukott szemmel rajzolják le a másikat, figyeljenek a belső üzenetekre, hogy hogyan érzik a formákat. Arra is kitért a foglalkozás, hogy kinek mi a félelme, hogyan ül ki az arcra ez az érzés, és ez hogyan formázható meg egy álarcban, fonalgrafika formájában.

Március 19-én a Kiskert Piacon, nyáron pedig többek között a veszprémi bábszínház-fesztiválon, Szerbiában, Vácrátóton, illetve a Józsefvárosi Galériában is találkozhattok a KACS Műhellyel, érdemes becsatlakozni egy-egy eseményhez.

A lányok nagyon szeretnének egy saját műhelyt létrehozni valahol Budapesten is, ahol rendszeresebben tarthatnak majd foglalkozásokat. Kívánom, hogy ez az álmuk minél hamarabb megvalósuljon!


Képek forrása: KACS Műhely Facebook-oldala