"Majd meglátja, hogy ő - még nem tudja, pontosan, hogy mit, de - valami neki magának is tetsző valódi és jó dolgot fog csinálni az életéből. Olyat például, amilyen néha a beeső napfény csíkja a szőnyegen. (...) Vagy akár, amilyen a bodzaillat annak, aki szereti." (Ottlik Géza: Buda)

2015. szeptember 16., szerda

Elzászi kalandok

Közkívánatra folytatom a Bázel-környéki kalandozásainkról szóló beszámolót.

Franciaországban 2008 óta létezik a Legszebb falvak nevű szervezet (Les Plus Beaux Villages de France), amely a festői látképpel és megőrzésre érdemes örökséggel rendelkező falvakra igyekszik felhívni a figyelmet. Azt, hogy mely falvak kapják meg a megtisztelő címet, számos kritérium alapján döntik el: legfeljebb 2000 lakosa lehet az adott településnek, és legalább két olyan értékkel kell rendelkeznie - természeti, történeti, kulturális szempontból érdekes látnivalók -, mely védettséget élvez. Ezidáig összesen 152 település nyerte el ezt a rangot. Közéjük tartozik az elzászi Riquewihr is, Kelet-Franciaország egyik legfestőibb települése, mely a 16. században élte fénykorát és azóta is megőrizte nagyjából ugyanazt a formáját - leszámítva a város szélén levő buszparkolókat és a bankautomatákat.
Csodás szőlőültetvények veszik körül a nagyjából néhány óra alatt keresztül-kasul bejárható falucskát, amelyben klasszikus középkori fagerendás házak állnak faragott ablakokkal és boltíves udvarokkal.





























Érdemes megkóstolni a helybéli kézműves süteményeket, fűszeres kenyeret, fagylaltot, macaront. Az elzászi macaron (Macaron Alsacienne) nem hasonlít a klasszikus macaronra - bár abból is lehet itt kapni sokfélét -, hanem egy habzsákkal formázott apró sütemény rengeteg ízben (csokis, rumos, narancsos, kókuszos, stb).  Mi a főutcán levő Hotel de Cerf teraszán ebédeltünk, nagyjából végigettük az elzászi különlegességeket: csigát zöldfűszeres vajban, sült kacsacombot párolt kelbimbóval, cserépedényben sült húsokkal rakott krumplit és crêpe-et. Természetesen a helyi borokat is megkóstoltuk, ha már egy világhíres borvidékre vezetett az utunk.
A falut az eredeti városfal öleli körbe, a macskaköves utcákon nyüzsögnek a turisták, érdemes kicsit letérni a főbb útvonalakról és a csendesebb utcácskák, sikátorok felé venni az irányt.








Szerencsére belefért még a napunkba egy másik gyönyörű település, Ribeauvillé felkeresése is. Ez a városka ugyancsak az elzászi borút fontos állomása, fantasztikus középkori házakkal és lenyűgöző gótikus templomokkal. Mindenütt virágok omlanak le az ablakokból és a kerítésekről, látszik, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a gondozásukra. A város határában három vár is magasodik: a Saint Ulrich, a Girsberg és az Haut Ribeaupierre, ami egyben a legmagasabb is a három közül.





















Ezúton is szeretném megköszönni a vidám társaságot és a felejthetetlen élményeket azoknak az embereknek, akikkel együtt töltöttem ezt a szép napot.

Itt a szeptember, a szüret ideje, látogassatok el ezekre a csodás francia borvidékekre, járjátok végig akár kerékpárral az elzászi borutat, nézzétek meg a borászatokat, borospincéket és élvezzétek az őszi fényeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése